Ivóvízmérők a vízellátó rendszerek kritikus elemei. Pontosságuk közvetlenül befolyásolja a számlázást, az erőforrás-gazdálkodást és a működési hatékonyságot. Az idő múlásával minden vízmérő különböző típusú hibáknak van kitéve. Ezeknek a hibáknak a megértése elengedhetetlen a vízszolgáltatók, a karbantartó személyzet és a végfelhasználók számára a megbízható mérések és a vízgazdálkodás optimalizálása érdekében.
A mechanikus vízmérők, a legszélesebb körben használt típus, fogaskerekekre, rotorokra és csapágyakra támaszkodnak az áramlás mérésére. A hosszú távú működés ezen alkatrészek kopását okozza, ami növeli a belső ellenállást. Alacsony vagy minimális áramlási sebességnél ez alulregisztrációhoz vezethet, ahol a mérő nem képes kis mennyiségű vizet pontosan rögzíteni. A nagy áramlási sebesség késleltetett választ vagy kihagyott számlálást okozhat. A folyamatos kopás csökkenti a mérő reagálóképességét, ami veszélyezteti a pillanatnyi áramlásmérés és az általános pontosság.
A víz természetesen tartalmaz ásványi anyagokat, lebegő szilárd anyagokat és kémiai vegyületeket, amelyek idővel felhalmozódhatnak a mérőben. A kemény vizű területek különösen hajlamosak a forgórészek, járókerekek és mérőkamrák lerakódására. A vízkő felhalmozódása növeli a súrlódást, csökkenti az áramlásmérést alacsony sebesség mellett, ami alulregisztráláshoz vezet. A törmelék vagy az iszap akadályozhatja az áramlásérzékelőket vagy a mechanikai alkatrészeket is, ami hibás leolvasást vagy akár ideiglenes mérőleállást is okozhat. A felhalmozódott szennyeződések csökkenthetik a hosszú távú adatgyűjtés megbízhatóságát.
A környezeti tényezők, például a hőmérséklet, a páratartalom és az expozíciós körülmények befolyásolhatják a mérőműszer teljesítményét. A magas hőmérséklet a belső alkatrészek kitágulását okozhatja, ami megzavarhatja a fogaskerekek beállítását vagy a forgórész mozgását, ami túl- vagy alulregisztrálást eredményezhet. A fagyás károsíthatja a mérőt vagy megszakíthatja a mérést. A hosszú távú UV-fénynek, savas esőnek vagy korrozív környezetnek való kitettség károsíthatja a mérőházat vagy az elektronikus alkatrészeket, közvetve befolyásolva a mérési pontosságot.
A fogyasztásmérők gyakran nagyon változó áramlási viszonyokat tapasztalnak, a mikroáramlástól a csúcsfogyasztási időszakokig. Sok mérő „alacsony áramlású alulregisztrációt” mutat, ami nem rögzíti pontosan a minimális vízhasználatot. Ezzel szemben nagy áramlási sebességeknél a mérőműszerek késhetnek vagy túlléphetnek, ami pillanatnyi túllépéshez vezethet. Az áramlási változékonyságból eredő szisztematikus hibák idővel felhalmozódnak, ami kihat a számlázás pontosságára és a vízkészlet-jelentésekre.
Az elektromágneses és ultrahangos vízmérők érzékelőkre támaszkodnak az áramlás mérésére. A hosszú távú használat az érzékelő eltolódását, a jel romlását vagy a közeli elektromos forrásokból származó interferenciát okozhatja. Az érzékelő elöregedése túl- vagy alulregisztrációhoz vezethet, míg a tartós elektromágneses interferencia adatrendellenességeket vagy kommunikációs hibákat okozhat. Az elektronikus vízmérők pontosságának megőrzéséhez elengedhetetlen az időszakos kalibrálás.
Az olyan működési tényezők, mint a visszaáramlás, légbuborékok, vibráció vagy vízkalapács befolyásolhatják a mérőállást. A visszaáramlás negatív vagy ismétlődő regisztrációt okozhat, míg a légzsákok és a pulzáló áramlás instabil pillanatnyi leolvasást eredményezhet. A folyamatos csőzavarok befolyásolhatják a rotor mozgását vagy az érzékelő működését, ami idővel halmozott hibákhoz vezethet.
A megfelelő karbantartás és kalibrálás hiánya felgyorsítja a hibák felhalmozódását. A kopott alkatrészek tisztításának, ellenőrzésének vagy cseréjének elmulasztása lehetővé teszi a mechanikus, elektronikus és áramlásmérő rendszerek egyidejű leromlását. Az elhanyagolt mérők alul- vagy túlregisztrálhatók, vagy időszakos meghibásodásokat tapasztalhatnak, ami befolyásolja a számlázás igazságosságát és a vízgazdálkodás megbízhatóságát.